Ez a rész rövid lett ne haragudjatok :)

53.fejezet

*Justin szemszöge*

Reggel felkeltem, gyorsan magamra kaptam valamit és már épp mentem volna le de megláttam egy cetlit. Elvettem a szekrényről és elolvastam. 

"Justin én nagyon sajnálom. De meg kell értened engem is. Szeretlek és miattad teszem ne haragudj! Sarah"

Ez most komoly? Elment? Gyorsan lerohantam ahol Ushert láttam meg. 

-Hol van Sarah?- kérdeztem köszönés nélkül.

-Elment- nézett a szemembe.

-Mi? Hova?-idegeskedtem.

-Haza-mondta.

-És te hagytad elmenni?-emeltem fel a hangom.

-Nem tudtam mit csinálni. Döntött.

-És akkor szerinted én ezt ennyibe hagyom? Hülye döntést hozott. Azt hiszi ezzel megvéd pedig rohadtul nem!-kiabáltam.

-És arra nem gondoltál, hogy lehet ez neki jobb így?- kezdte elveszíteni a türelmét. 

-Mit kiabáltok a kicsik fel fognak kelni- jött le anya.

-Hagytátok elmenni!- kiabáltam.

-Nyugodj meg!-mondta anya. -Én nem tudtam, hogy ma megy el.

-De Usher igen! És mire hazamegyek elköltözik!- idegeskedtem. 

-Lehet, hogy csak szünetre van szüksége- szólalt meg Usher. 

-Nekem meg rá!

-Justin csak várd meg míg lenyugszik.

-Ja és addig várok míg nem elköltözik! Haggyál már. Titeket nem is érdekel!-mentem fel idegesen. Gondoltam felhívom Saraht hátha felveszi. Tárcsáztam majd vártam. Kicsöngöt de valószínű, hogy már a repülőn ül. Percegik csöngött de nem vette fel. Minden magyarázat nélkül elhagy. Jó oké mondta, hogy miattam teszi de ha már az én érdekemet nézzük: vele akarok lenni. Gyerekkel vagy gyerek nélkül de szükségem van rá. Megváltoztatta az életemet. Nem is értem miért hagy el. Szeretem és ő is engem. Eddig tök jól megvoltunk és egyszer csak elmegy. De harcolni fogok érte. 

*Sarah szemszöge*

A repülőn ülve megcsörrent a telefonom. Justin hívott. Volt pár pillanat amikor felakartam venni de végül kibírtam. Tudom neki is fáj de így lesz a legjobb. Ez egy hatalmas változás lenne az életébe főleg, hogy minden hova követik a kamerák.  Nem fér bele az életébe és nekem kellett okosnak lennem....

~az út végén~

Mikor leszálltunk én is lementem a repülőről. Hívtam egy taxit ami pár perc múlva ide is ért. Megmondtam a címet majd a Justinnal közös házunkba vitt. Mikor odaértünk kifizettem a taxist és bementem. Imádtam itt lakni. Minden Justinhoz köt...... Felmentem és összeszdtem a cuccaim. Eközbe ismét megszólalt a telóm de most anya volt az.

-Szia-vettem fel.

-Szia. Hol vagy?

-Már itthon.

-És mit csinálsz?

-Pakolkom a cuccaim.

-Akkor ez végleges?

-Az.

-De Justin teljesen maga alatt van.

-Én is.

-Akkor ez miért jó?

-Mert így helyes. De most leteszem mert pakolok tovább. Szia!

-Szia!- tette le. Megpróbáltam nem Justinra gondolni ami a közös házunkba aligha sikerült. Mikor a dolgaim fontosabb részét összeszedtem indultam volna de jött egy SMS-em amiben ez állt: 

"Sajnálom, hogy ezt az egészet komolyan gondoltad. Mondanám, hogy fontold meg mégegyszer de úgyse fogod viszont én nem fogom tétlenül nézni ahogy egyik napról a másikra kilépsz az életemből! Justin"

Könnyezve tettem el a telóm és léptem ki az ajtón. Hazáig sétáltam majd otthon kinyitottam az ajtót és bementem. Felvittem a cuccaimat a szobámba és kipakoltam. Újra itt........