51.fejezet

A teszt kimutatta, hogy terhes vagyok. De az nem lehet! Mit fogok csinálni? A sulit se jártam ki és gondolom Justin se akarja még. Naki a karrierjének se tenne jót. És hogy mondjam el neki? Csak álljak elé és mondjam, hogy terhes vagyok? Ez mindent el fog rontani. És mi van ha Justin elhagy?  Ettől a gondolattól könnyek gyűltek a szemembe. Leültem az ágyra és próbáltam visszatartani a sírást ami nem sikerült. Hallottam, hogy jön fel valaki így megpróbáltam abba hagyni. 

-Itt vagyok- jött be Justin.- Mi a baj?-látta meg, hogy sírok. Most kéne neki elmondanom de biztos, hogy kiakad. 

-Semmi- hazudtam, elég rosszul.

-De látom hogy van valami nem szoktál sírni- karolt át.

-Kérdezhetek valamit?- néztem rá a könnyeimmel küszködve. 

-Persze- fordult felém, hogy a szemembe tudjon nézni. 

-Úgye nem hagynál el bármi is történik?

-Sarah soha nem hagynálak el-simogatta meg az arcom. 

-Életbe vágó dolognál sem?-faggattam tovább.

-Mindig melletted leszek De kérlek mond el, hogy mi a baj-nézett rám. Tudtam, hogy most kel neki bevallanom. Vettem egy mély levegőt és belekezdtem. 

-Justin tudom, hogy ennek nem fogsz örülni és megértem de megtörtént....- itt újból elkapott a sírógörcs. Justin mellkasára hajtottam a fejem és próbáltam nem sírni.

-Kicsim mi?- fogta meg az állam és felemelte a fejem, hogy a szemebe nézzen. Vettem egy mély levegőt.

-Terhes vagyok- vallottam be de ismét elsírtam magam.

-Mi?- kerekedett el a szeme.- Jó elöször is nyugodj meg- simogatta meg a hátam. -Mikor tudtad meg?

-Ma. Elmentem a dokihoz és a tesztet ajánlotta amit megcsináltam. 

-Miért nem szóltál, hogy orvoshoz mész?

-Mert bíztam abba hogy nem vagyok terhes és nem akartam szólni. Justin megértem ha elakarsz hagyni. A munkádnak se tenne jót Scooter megint haragudna rám. A családod se örülne neki. De megoldom elvetetem. - mondtam. Ez nagyon fájt mert sose úgy terveztem, hogy az első gyerekemet elfogom vetetni.

-Figyelj rám. Biztos hogy nem hagylak el főleg így. A karrieremmel ne foglalkozz Scooter megfogja érteni egyszer úgyis apa leszek. Anyáék szerintem örülni fognak. És honnan jött hogy elveteted?-nézett rám.

-Úgy hogy még nem vagyok felkészülve és szerintem te se. A sulit se jártuk ki. És dolgozni is akartam menni de a gyerek mellett nem tudok.

-Erre nem lehet felkészülni de jó szülők leszünk. A pénzzel meg ne foglalkozz.Ne vetesd el. -tette a kezét a combomra.

-Ezt most azért mondod, hogy ne érezzem magam szarabbul de tudom, hogy nem maradhatunk eggyütt-sírva felálltam és kirohantam. Tudom, hogy azt mondta mindig mellettem áll de nem tehetem ki ennek. Mivel nem akartam, hogy a többiek tudják a másik szobába mentem ahol bezártam az ajtót és annak dőlve sírtam.

Tudom, hogy hülyének néz ki ez az egész szakidósdi kívülről mert, hogy általába  ilynekor eggyütt maradnak és boldogan élik az életüket a normális eberek. De ez a baj, hogy Justin nem érne rá a gyerekkel foglalkozni a munkája miatt és lehet, hogy neki is nehéz ez a szakítás de azért teszem mert SZERETEM!! És nem akarom kitenni a gyereknevelésnek. 

-Kérlek engedj be- kopogott Justin. Nem szóltam ki csak bőgtem. 

*Justin szemszöge*

Mikor Sarah elmondta, hogy terhes lefagytam. Átfutott az agyamon, hogy ha megtartjuk a  sajtó ezen fog csámcsogni de nem vetetheti el. Az ajtóba állva kopogtam de ő nem engedett be. Addig dörömböltem míg nem kinyitotta.

-Végre- sóhajtottam. 

-Justin-sírt még mindig.- Szakítanunk kell.- nézett a szemembe. Ez meg hogy jutott eszébe????

*Sarah szemszöge*

Eldöntöttem, hogy őt és persze az életét se tehetem ki enne kimentem.

-Végre- sóhajtott.

-Justin-kezdtem bele.- Szakítanunk kell-mondtam a döntésem. Mielőtt megszólalhatott volna még egyszer megcsókoltam. Szorosan átölelt és éreztem, hogy nem akar elengedni. Attól, hogy legszívesebben én is örökre így maradtam volna kitéptem magam a karjaiból és elrohantam.

-Sajnálom- néztem vissza majd bőgve lerohantam.

-Ne kérlek!Nem teheted ezt velem!- szólt utánnam.  Én nem törődve vele átfutottam a napalin de anya elém állt.

-Sarah mi a baj?-nem szóltam hozzá csak tovább futottam és kimentem. Kint már sötét volt de nem érdekelt csak kerestem egy helyet ahol egyedül tudok lenni. Fájt, hogy szakítanom kell Justinnal de tudtam, hogy így lesz a legjobb. És holnap haza kell mennem.....

*Justin szemszöge*

Mikor Sarah elrohant én utánna mentem. 

-Justin mi van?- aggódott Usher.

-Ne most- kértem majd elsiettem.