Nagyon rossz hogy nem komizok :( De aki még is komizik annak nagyon köszönöm <3 Hát itt van a negyedik rész jó olvasást :)

4.fejezet

Ahhoz képest, hogy este sokat gondolkoztam kipihenten ébredtem. Megnéztem az órámat 9 óra volt. Még pizsibe lementem a lépcsőn. Leértem de nem találta ott senkit. 

-Sziasztok!- próbálkoztam hátha visszaszól valaki. Csalódnom kellet mert nem volt otthon senki. Bementem a konyhába, hogy csináljak magamnak reggelit. A pulton találtam egy cetlit amin ez állt: ˇ Szia Sarah! Anyuval elmentünk bevásárolni nem tudom mikor jövünk majd találkozunk. Lili.ˇ Oké szóval egyedül vagyok szerintem 3 órán keresztül. Felementem a szobámba felöltöztem és hajat csináltam majd elkeztem zenét hallgatni. Hogy pontosabb legyek bömböltettem. Nem úgy mint egy buliba csak egy ˇegyedül vagyok végreˇ stílusba. Csak azért halkítottam lejebb mert csöngettek. Lesiettem a lépcsőn majd ajtót nyitottam.

-Szia Sarah!-köszönt Justin és egyre közelebb hajolt.

-Mit csinálsz?-toltam el a mellkasánál.

-Hát én csak..... a buli...... a csók....- hebegte,

-Justin az csak a játék kedvéért volt.-magyaráztam.

-Ohh értem.....-nézte a cipője orrát.- Ne haragudj- kért bocsánatot.

-Semmi baj- erőltettem egy mosolyt az arcomra bár kicsit furcsán éreztem magam.

-Egyébként miért jöttél?-kérdeztem.

-Csak gondoltam segítek kitakarítani de mint látom már nem kell.-nézett körbe amennyire belátott.

-Igen tegnap este még üsszepakoltunk Lilivel.-mondtam.

-Hát oké akkor szia- fordult meg és elindult.

-Justin-szóltam utánna.

-Igen?- állt meg és rámnézett.

-Ha gondolod maradhatsz.- mondtam de nem értem miért. Elég kínos ez a helyzet mert ezek szerint Justinnak mégis többet jelentett az a csók. Én ugyanakkor mondtam, hogy maradjon mi van velem? De már nem költhettem el.

-Biztos? Nem zavarok?- mosolyodott el halványan.

-Egyadül vagyok itthon tehát nem. mondtam.

-Oké- jött be a lakásba.-Liliék?-kérdezte.

-Bevásárolnak szóval van még egy fél napunk- nevettem el mire Justin is elnevette magát. 

-Ülj le nyugottan- mutattam a kanapéra mire Justin leült.

-Kérsz inni? kérdeztem.

-Igen köszönöm. -válaszolt mosolyogva.

-Narancslé jó lesz?-mutattam fel a dobozt.

-Tökéletes-nevetett. Oda vittem neki a pohár narancslevetmajd leültem mellé.

-Sarah- forgatta zavartan a poharat de megcsörrent a telefonom.

-Bocsi- álltam fel és felvettem. -Szia Ashley.- köszöntem.

-Szia Sarah!-szipogott.

-Mi a baj?- aggódtam mert nem szokott sírva felhívni.

-A-apa egy állást k-kapot- mondta.

-Dehát ez tök jó-mosolyogtam és nem értettem ezzel mi a baj.

-N-nem mert a munkája Honkongba van- sírts el magát jobban.

-Úgye nem?-kérdeztem idegesen tartva a legrosszabtól.

-De elköltözünk és holnap reggel indulunk.- erre a mondatra én is elsírtam magam. Justin ezt észrevette és odajött.

-De most mennem kell pakolni. Szia Sarah majd beszélünk-köszönt el. Utálom Honkongot!!

-Oké szia vigyázz magadra!- sírtam. Leraktuk mire én nem törődve Justinnal felrohantam a szobámba.

-Sarah!- szólt utánnam de én nem fordultam vissza csak becsuktam az ajtómat és az ágyamra dőlve sírtam. Nem lehet, hogy a legjobb barátnőm csak így  egyik napról a másikra elmegy Honkongba. Ami egy másik kontinensen van szóval nem is találkozunk mert holnap indulnak ma bepakol és nem lesz ideje rám. Miért vele történik ez meg? Ő a legjobb barátom és most itt hagy. Az zökentett ki a gondolkodásomból, hogy Justin kopogás nélkül jött be.

-Menj ki kérlek- néztem fel kisírt szemekkel.

-Mi a baj?-kérdezte és leült mellém. Úgy emlékszem azt mondtam neki menjen ki. De nagyon aranyos tőle,hogy inkább bejött megvígasztalni.

-A-ashleyék elköltöznek- dőltem Justinnak és úgy sírtam tovább. Ő csak átkarolt és mepróbált megvigasztalni.

-Hova?-kérdezte.

-Honkongba-bőgtem el magam ismét. Justin ezt tolerálta és nem is firtatta továnn csak hagyta, hogy a mellkasának dőlve sírjak. Szerintem még kb 5 percig sírtam majd elaludtam Justinon.

*Justin szemszöge*

Mikor megláttam Saraht sírni összeszorult a gyomrom. Nem láttam még ennyire összetörve de nem is akartam. Mikor letette a telefont csak sírva felszaladt a lépcsőn.
-Sarah- kiabáltam utánna de ő nem forult vissza. Felmentem utánna és benyitottam.
-Menj ki kérlek.- nézett fel rám vörös szemekkel. Én nem hallgattam rám mert Lili mondta ha Sarah sír kell neki a támasz szóval csak leültem mellé.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-A-ashleyék elköltöznek- dőlt nekem én meg átfogtam a derekát.
-Hova?-kérdeztem meg.
-Honkongba-sírta el magát. Nem is kérdezgettem tovább csak hagytam, hogy sírjon.Lefeküdtünk az ágyába de én még mindig nem engedtem el  Saraht. Nagyon jó volt érezni a közelségét és most úgy gondoltam szüksége van rám. Egyszer csak lépteket hallotam gondoltam lemegyek és mivel Sarah elaludt megpróbáltam úgy felkelni, hogy ne vegye észre. Lementem a lépcsőn és megláttam Lili meg az anyukáját.
-Szia Lili! Csókólom-köszöntem a lépcső előtt megállva.
-Szia!-csodálkozott Lili.
-Szia Justin! Sarah?-kérdezte az anyukája.
-Fent alszik.-mutattam a szoba irányába. Láttam Lili és az anyukáján, hogy roszra gondolnak ezért gyorsan hozzátettem:
-Nem történt semmi.-tettem fel a kezem. - Csak megvígasztaltam- mondtam.
-Miért mi történt?- aggódott Sarah anyukája.
-Ashley felhívta,hogy  Honkongba költöznek. Azt nem tudom miért nem is kérdeztem. Aztán Sarah felrohant én utánna mentem megvígasztalni ő pedig álomba sírta magát.-magyaráztam. Láttam, hogy mindketten megkönnyebültek mivel nem történt semmi. Azért örülöh,hogy ennyire bíznak bennem. Lilire néztem és tudtam ha akarok valamit Sarahtól akkor a húgától kell segítséget kérnem.
-Lili beszélhetnénk?-kérdeztem.
-Persze csak gyere fel a szobámba.-mondta és elindultunk felfelé a lépcsőn. Mivel Lili szobája Sarahé előtt van benéztem hozzá. Nagyon édesen alszik. Bementem Lilihez és leültem.
-Tehát?-nézett rám.
-Na az van, hogy nekem az a tegnapi csók sokat jelentett- vallottam be. Lili elmosolyodott.
-Mi az?-faggatam mertebbe semmi vicces nem volt.
-Csak annyi, hogy szerintem Sarahnak is többet jelentett ha csak egy kicsit de akkor is.-mosolygott tovább.
-Tényleg?- csillant fel a szemem. Mert ha tényleg így van akkor nagyon jól titkolja.
-Látom rajta csak még magának se akarja bevallani-én akaratlanul is elmosolyodtam. 
- Justin! Justin!-hallottuk Sarah hangját. Egyből felpantattam és átrohantam hozzá. Mikor bementem még aludt tehát álmába mondta a nevem. :)
-Justin- mondta ismét.
-Feküdj be mellé akkor befejezi.- jött be Lili.
-Honnan tudod?-néztem rá.
-Khm... szerinted?-kérdezte.
-Oké! Nem mintha baj lenne.-mosolyogtam. Befeküdtem Sarah mellé átöleltem és tényleg abba hagyta. Melette én is elaludtam.

*Sarah szemszöge*

Mikor felébredtem láttam Justin fekszik melletem. Próbáltam úgy felkelni, hogy ne ébresszem fel de nem sikerült mert elkezdett mocorogni és felkelt.
-Bocsi! Felébresztettelek?-néztem rá.
-Dehogyis! - ült fel. -Arra emlékeszel, hogy a nevemet mondtad álmodba?-mosolygott.
-Nem. Komolyan?- néztem rá és reméltem csak viccelt.
-Ahha! Azért feküdtem be melléd mert Lili modta akkor abba hagyod és igaza volt.-kacsintott.
-Justin! Köszönöm!-fordultam vele szembe.
-És mégis mit?- csodálkozott.
-Hát, hogy velem maradtál és megvígasztaltál- soroltam.
-Ugyan ez a dolgom!-mosolygott. Belenéztem abba a két gyönyörű barna szemeibe és nem bírtam megállni, hogy ne öleljem meg. Amit persze nem utasított vissza.
-Sarah-mondta miután elengedtük egymást.
-Igen?- néztem rá.
-Megbeszélhetnén az a csókót?-csapott a közepébe. Én nem akartam erről beszélni mert már azt hittem megvolt.
-Öhm.... ezt már megbeszéltük nem?- csodálkoztam.
-Nem rendesen!-vágta rá.
-Oké. Akkor?-kérdeztem mert én nem tudtam elkezdeni.
-Neked mit jelentett?-jött egy picit közelebb.
-Figyelj nem fogom játszani az erős lányt akinek nem jelentett semmit mert jelentett csak nem tudom még, hogy mit. Neked?- vártam izgatottan a választ.
-Nekem is jelentett valamit- vallotta be. - Akkor most öhmm.... mi van kötünk?- kérdezte.
-Ez majd még eldől oké?- leakartam zárni ezt a témát mert már kezdett kínossá válni.
-Rendben- jött zavarba. Ilyennek se láttam még. Justin haza ment mert már 8 óra volt. Én meg TV-ztem egy kicsit aztán elaludtam. Egézséges ha egy ember ennyit alszik egy nap? Szerintem nem de mind1 :D

*Hétfő reggel*

Az órámra keltem. Kinéztem az ablakon és sütött a nap szóval egy cicanacit egy topánkát és egy zöld toppot vettem fel. Elredeztem magam majd lementem a lépcsőn. Nagyon meglepődötem mikor Justint a pultnál ülve.
-Jó reggelt!- mondták egyszerre Lilivel.
-Sziasztok- köszöntem. Odasétáltam a pulthoz, hogy megnézzem mit csinál a húgom.
-Tessék itt a szendvicsed!-adta a kezembe a tányért.
-Köszi- vettem el. -Anya?-kérdeztem mikor láttam anya már megint nincs itthon.
-Postán- mondta Lili.
-Oké-ültem le a húgom mellé enni.- Justin te nem eszel?-néztem rá.
-Nem köszi otthon már ettem-mondta - Amúgy hogy vagy?-kérdezte.
-Hát jól. Ahhot képest, hogy tudom mikor bemegyek Ashley nem lesz ott egész jól.-erre elszomorodtam. Igen nagyon rossz lesz nélküle. Miután megettük alindultunk a suliba. Mikor beléptem a terembe üresnek éreztem, mert Ashley nem jött oda hozzám és nem víditotta fel a reggelem. Becsöngetéskor a helyünkre mentünk mert már jött az ofő.
-Sziasztok gyerekek. Van egy jó hírem a másikra meg nem tudom, hogy fogtok reagálni.-kezte.
-Akkor kedje a jóval.-üvöltötte be Tod.
-Oké, szóval a jó hír, hogy ma csak 4 órátok lesz megtartva- ennek mindenki nagyon örült.
-És mi a másik?-kérdezte Rayen.
-Ja igen. Tehát tudom,hogy későn szólók de szerdán táborba mentek.-nem tudtuk erre hogy reagáljunk de Rayen rátapintott a lényegre.
-Kötelező menni?-mindenki nevetni kezdett mert Rayen nem szereti az ilyen táborozős napokat.
-Igen mivel az iskola fizeti.- én ennek nem örültem mert Ashley nem lesz ott.
-Pszt Sarah-szólt Justin mire én hátrafordultam. - Nem akarsz jönni mi?-mosolygott.
-Nem-vágtam rá.
-Nyugi! Ashley helyett ott leszek én- kacsintott. Remélte ezzel felvidít de nem sikerült. A legjobb barátnőm helyett jön egy popsztár végül is minden marad a régi.
-De máshonnan is fognak jönni szóval ne lepődjetek majd meg.-készített fel minket az ofő.
-Lesznek jó csajok?- kérdezte Rayen. Neki ez a legfontosabb. 
-Miért mi nem vagyunk elég jók?- vetette oda Rayennek Katy. Ő az aki mindig mindenkire rámászik. Csodálkozok,hogy Justint nem smárolta le. Mondjuk akkor lehet megtépném. :)
-Rajtatok kívül gondoltam- legyintett. Hmm.. ez hízelgő :))
-Nem tudom.- mondta az ofő. - Egyébként egy hétre megyünk- tájékoztatott a tanár. Ez az óra kb így telt. Suli végén Justin haza vitt. Bementünk a házba Lilivel és megláttuk anyát.
-Szia anya!- köszöntünk.
-Sziasztok. Milyen volt a suli?- kérdezte.
-Hát egész jó. Szerdán táborozni megyünk egy hétre- avattam be anyát.
-Tessék?- fordult felénk anya az ebéd főzésből.
-Igen és kötelező mert a suli fizeti.- mondtam.
-Ohh hát akkor oké- törődött bele. Ebéd után felmentem a szobámba tanulni. Miután tanultam befeküdtem az ágyamba és a csókón gondolkoztam. Rájöttem, hogy nekem igenis sokat jelentett. És akarok is valamit Justintól mert khmm.. elég nehéz kimondani de szeretem. És nem azért mert sztár én a hétköznapi Justinba szerettem bele. Erről neki még nem kell tudni mert ha tényleg szeret és kellek neki akkor harcoljon értem egy kicsit :) Szerintem fél óra múlva elaludtam és arra keltem, hogy valaki kopog az ajtómon. Oda mentem és kinyitottam.